Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Blog

2013.11.17.

Ezen a héten egy 2008-ban vásárolt Vintage V100 TSB lesz terítéken.

Ez egy Les Paul copy gitár, ami 2008-ban 75.000 Ft-ba került, mára már 85.000Ft környékére emelkedett az új ára, de használtan 65-70.000 körül lehet már vásárolni.

Véleményem szerint ez egy nagyon jól sikerült copy mind kinézetre, mind hangzásra. Kinézetben annyi a különbség egy Gibsonhoz képest, hogy a szarva hegyesebb (ami a felső bundokhoz való hozzáférést könnyíti) és a fej felső kiképzése több "cirádát" tartalmaz.  Mahagóni test, ragasztott mahagóni nyak, rózsafa fogólap, Wilkinson hardverek, Tune-o-matic híd, Wilkinson hangszedők, 3 állású kapcsoló, krém színű binding. Érezni, hogy van benne anyag, 4 kg körüli hangszer. Szokásos Les Paul menzúra (24.75" = 628mm), 22 bund. Gibsonhoz hasonlóan mindkét hangszedőhöz tartozik Volume és Tone potméter.

Kényelem: Amint kézbe vettem, rögtön tudtam, hogy hamar meg fogom szokni. A súlyelosztása nagyon jó (nem fejnehéz) és a nyaka kiváltképp kényelmes. A nyak D profilú, de nem olyan széles, mint a lentebb említett Jacksoné. A keskeny nyak nagyon kényelmes és gyors játékot tesz lehetővé. Kb 2-3 óra játék után máris úgy éreztem, mintha hónapok vagy évek óta ezen a gitáron játszanék, ennyire könnyen tudtam alkalmazkodni az adottságaihoz. Mondjuk, koncerten azért éreztem, hogy súlyosabb mint a másik gitárom, 2-3 nóta után szembetűnő volt a különbség, de idővel ehhez is hozzászoktam.

Hangzás: LES PAUL!  Hihetetlen, mennyire jól hozza a tipikus Les Paul hangot. Öblös, vastag, mégis minden lágéban szépen, kiegyensúlyozottan szól. A híd szedő jól hozza a karcos Rock hangzást akár torzítva, akár tisztán. A nyaki szedő is tipikus, gömbölyű hang, éneklő magasak, telt mélyek. Egyszerűen kifogástalan! Az igazat megvallva, már a megvásárlása előtt azon agyaltam, hogy a Wilkinson szedőket mire cseréljem le, de amikor hazavittem és rádugtam az erősítőmre, nagyon kellemesen meglepett, amit hallottam. Nem is mertem gondolni, hogy ennyire jól fog szólni. Azóta is a Wilkinsonok vannak benne, mert nem látom értelmét lecserélni, mert így is borzasztó jól szól. Ami még bizonyítékként szolgállt, hogy egy ideig használtam H-ra hangolva és úgy is teljesen megállta a helyét.

Alapvetően ez egy Rock gitár, de bármikor használható metálban is, biztosan nem fog szégyent vallani.

Összegezve: Ha egy igényes kivitelezésű, minőségi anyagból gyártott, hangzázban is Les Paul gitárra vágyik az ember, de nincs több százezer forintja Gibsont venni, én csakis a Vintage-t ajánlom. Szerintem a mai piacon kapható LesPaul copy-k közül kimagaslóan a legjobb.

Egy kis összehasonlítás a végére: egyszer alkalmam nyílt egy 1991-es Gibson LesPaul-t kipróbálni és azt tapasztaltam, hogy a nyaka picit vastagabb volt, mint a Vintage-é, de ezen kívúl semmi eltérést nem éreztem a két gitár közt. Hangban is nagyon hasonló volt a két hangszer, ezért ki merem jelenteni, hogy aki Vintage V100-at vesz, az negyed annyi pénzből simán Gibson minőséget vásárol!

 

 

2013.11.10. 

Ebben az írásban az első erősítőmet mutatnám be. Ez nem más mint egy 2005-ben vásárolt Fender FM212R típusú kombó.

Ez egy 100W-ot tranzisztoros erősítő, amely 2db Fender Special Designed 50W-os hangszórót hajt meg. Hivatalosan 3 csatornás, de gyakorlatban inkább 2,5 csatornás. Ezt azért írom, mert az 1. csatorna a tiszta csatorna, amihez tartozik egy hangerő-bass-mid-trebel potméter, a 2. csatorna a torzított csatorna, amihez egy hangerő-bass-mid-trebel-gain poti tartozik, ezenkívül van rajta egy Mid Contour kapcsoló, ami a középtartomány vágására szolgáll és egy More Drive kapcsoló, ami erősebb torzítást biztosít. Tehát kétféle torzítás érhető el, de közös EQ szekció tartozik hozzá (ezért 2,5 csatorna). Ezen kívül egy master Reverb található még a front panelen. 2 bemenettel rendelkezik, egy High és egy Low, ami aktív és passzív csatlakozásra van kitalálva. Egyszer megpróbáltam 2 gitárt rákötni, kb fél óra játék után túlmelegedett és szervizeltetni kellett, ezért senkinek sem ajánlom ezt a megoldást. A Front panelen található még a lábkapcsoló kimenet, valamint egy Pre Out és egy Pwr In, ami kvázi effekt loopként szolgál, de lehet külön-külön is használni pl: vonalkimenetként, vagy Pwr in-be kötve egy multieffektet, csak a végfok részét használhatjuk.  A doboz aljába (a hangszórók alá) beépítettek egy rugós zengetőt, ami szépen teszi a dolgát, nagy teret kölcsönözve a hangnak.  A zengető az előfok rész után van bekötve, ezért ha beállítjuk a mértékét, mindkét csatornán szólni fog és nem ki-be kapcsolható.

Hanzás: A tiszta csatorna hozza a tipikus Fender hangzást ( tranzisztoros létére is ), kiegyenlített, gömbölyű, csilingelő magasakkal, tranzisztoros lévén gyors hangindításokkal. Számomra nagyon kellemes ez a fajta clean sound, de a potik megfelelő helyre tekergetésével a csattogós funky-tól a tompább jazz-es hangszínig mindent be lehet rajta állítani. A drive csatorna hangszínben ugyanazt tudja, mint a clean csati. Ha a torzítást 0-n hagyjuk, akkor a drive csatorna is clean-ként használható. A torzítás mértéke a drive csatin fuzzos-chruncsos, míg a more drive csatornán jön meg a több gain és a rock-metál hangzás. Tapasztalatom szerint a more drive csatornán 7-8-as gainnel rockos a sound, egészen hajaz a Slash soundra, viszont ugyanilyen gain mellett a mid contourt benyomva egészen metál soundot kapunk, amit leginkább a Metallica-Kill 'em all soundjához tudnék hasonlítani.

A hangzás beállításánál mindenképp figyelembe kell venni, hogy a hátulja nyitott, ezért sokkal kevesebb a mélye, mint egy 2x12 vagy 4x12 ládának (amik zártak). Ezért a hang élesebb, mély hiányosabb, amit jól lehet korrigálni a potméterek segítségével.

A tartozék lábkapcsoló egy 2 gombos kapcsoló, amit egy sima jack-jack kábellel lehet az eősítőbe kötni. A bal gomb a csatornavéltásért felel, a jobb gomb a 2 torzított csatorna közti váltásra hivatott.

Az erősítő 22.5 kg, méretei: 660 x 495 x 241 mm (szélesség, magasság, mélység)

4 negatívumot találtam az erősítő használata közben: 1. már 2-re tekerve a hangerőt is borzalmas hangos, otthoni gyakorlásra kb 1,5-ig elég feltekerni. Ezt szabályozhatták volna érzékenyebben is, viszont próbán és koncerten 7 fölé sosem kellett tekernem.  2. a kombó hátulja nyitott, ezért a mély frekvenciákat jól meg kell emelni, hogy kompenzálja ezt a hiányosságot. Eleinte ez okozott némi gondot, de miután kitapasztaltam az adottságait, már könnyen beállítottam a kívánt hangzást. 3. nincs rajta külső hangfal csatlakoztatási lehetőség. Kár, hogy ezt kihagyták belőle, mert ez még szélesebb körű felhasználást tenne lehetővé. Izgalmas lenne meghallgatni zárt kiegészítő ládára kötve... 4. a pre out nem független a hangerőtől, ami nem túl jó, ha vonalkimenetként akarjuk használni, mert így hangosra kell venni az erősítőt ahhoz hogy a vonaljel is megfelelő jelszintű legyen.

Összegezve: Egy sokoldalúan használható, szép hangú és viszonylag jól hordozható erősítő, ami próbán és koncerten egyaránt megállja a helyét. Kezelése egyszerű-átlátható és ami nagyon fontos, hogy elérhető árban van. Én 84.000 Ft-ért vásároltam 8 éve újan, de manapság 45-50.000 Ft ért használtan hozzá lehet jutni. Akár önmagában, akár kis pedállal vagy épp multieffekttel akarja valaki használni, biztosan meg fogja találni a fülének megfelelő, kellemes hangzást.

 

 

 

2013.10.27.

A második írásban az első komoly gitáromat fogom bemutatni, amely nem más mint a Jackson RX10D rr névre hallgató hangszer.

Adatai: Konstrukció: csavarozott nyak Test: éger  Menzúra: 25.5" (648 mm) Nyak: jávor Fogólap: rózsafa Berakás:cápauszony poziciójelölők Hangszedő: Duncan Designed HB-103B/Duncan Designed HB-103N Elektronika: hangerő,  3-állású pickup kapcsoló Hardver szin: króm Híd: FloydRose Lic. Jackson Low Profile Tremolo Kulcs: Sealed Die-Cast Bund: 22 Jumbo * Szin: fekete (BLK: black)

2006-ban vásároltam 135.000Ft-ért. Azóta is megvan és szeretek rajta játszani. Ez egy erős közép kategóriás gitár, de minőségben jócskán túlmutat az árán.

Kezdem az elején. Még egészen kissrácként beleszerettem ebbe a formába. Nem tudtam, ki az a Randy Rhoads (már természetesen tudom), de mikor megláttam Kirk Hammett kezében (ha jól emlékszem a Sad But True klip) azonnal tudtam, hogy egyszer be kell szereznem egy ilyen gitárt.

Már ránézésre is megnyerő a hangszer, extrém forma, fekete, csillogó króm alkatrészek... maga a METÁL!!!

Ahogy kézbe vettem, azonnal tudtam, hogy jó választás volt. A nyaka kicsit szélesebb mint az átlag, viszont ezzel együtt is elég keskeny, hogy kényelmes legyen játszani rajta. Mivel inkább ritmusgitáros vagyok mint szólós, nekem a 22 bund bőven elég, nem is vágytam a 24-re. A hiedelmekkel ellentétben a tremoló nagyon korrekt. Jól tartja a hangolást, lehet bátran nyúzni. A hangszedők is rendben vannak ahhoz képest, hogy Duncan Designed, teljesen jól használható rockos és metálos hangzásokhoz egyaránt. Sokáig így is használtam, de miután lehangoltam H-ra, valahogy már nem voltam 100%-osan elégedett a sounddal, ezért a hídhoz rakattam bele egy EMG 81-et. Na, akkor megérkezett a várt hang. Azóta is így használom. A nyaki szedőt nem nagyon használom, de szivem szerint azt is kicserélném, mert a gyári szedő túl blues-os hangzást biztosít, ami a mélyre hangolt metálba nem igazán való (ez az én véleményem). Viszont ha sikerülne egyszer kicserélnem a nyaki szedőt, a gyárit biztos megtartanám, hogy belerakjam egy Les Paul-ba vagy egy Superstrat-ba, amit E-re hangolva használnék.

Már a vásárláskor kifejezetten tetszett, hogy csak egy hangerő potija van és egy 3 állású kapcsoló. A tone potit úgysem használnám egyik gitáron sem, így számomra teljesen fölösleges is lenne.

A tiszta hangja kiegyenlített, nyaki szedőn kifejezetten gömbölyű (LesPaul-os), torzítva pedig vág mint a borotvapenge, ézért legjobban a metálban használható. Mint már írtam, a nyaki szedő nagyon LesPaul-os hangú, így torzítva is azt a hangkaraktert hozza, ami meg inkább a Rock-ra jellemző. A megfelelő erősítő beállításokkal a hard rock-tól a death metálig minden hangzást ki lehet hozni belőle.

Összegezve: ezért a pénzért egy nagyon szép, kényelmes, jó hangú gitárt vásároltam. A mostani gitárok, amik ugyanebben az árban kaphatók, szerintem a nyomába sem érnek. Ez a hangszer szépen kivitelezett darab, hibátlan a kialakítás, a festés, a kényelem.  Azt azért hozzá kell tennem, hogy ez elsősorban színpadra szánt gitár, mert ülve nem a legkényelmesebb vele játszani (lehet vele, csak hosszú távon némileg zavaró lehet), bár csakis megszokás kérdése, én pl. órákon át tudok vele muzsikálni minden kényelmetlenség nélkül.

Az egyetlen dolog, ami zavaró volt benne, hogy kissé fejnehéz, amit a hevedertartó gomb áthelyezésével tudtam korrigálni.

Ha bárki szeretne egy extrém formájú, hangban nagyon tökös, szép kidolgozású gitárt nem horror árért, annak bátran ajánlom, biztos nem fog csalódni benne.

 

 

 

2013.10.19.

Hol is kezdjem...

Legelősször talán a véleményemet írom le, ahogy a mai magyar zenész viszonyokat látom Magyarországon.

Véleményem szerint ma az ország borzasztóan túltelített a zenei palettán. Mindegy, hogy melyik zenei irányzatot nézem, Dunát lehet rekeszteni az előadókkal. Ez pedig nagyon megnehezíti az igazi tehetségek dolgát, hogy a "semmiből" eljussanak az ismertségig vagy akár a "sztárságig". Sajnos azt látom, hogy a mai "tehetségkutató-sztárgyárak" sok esetben nem nem hagyják kibontakozni az igazi tehetségeket, mert a profit hajhászásban elvész a zene, az egyéniség, a kreativitás. Sok jó zenekar-énekes-zeneszerző van ma Magyarországon, akik azért nem tudnak igazi nagy sikerhez jutni, mert vagy műfajilag, vagy kinézet miatt, vagy hozzáállásilag nem passzolnak a képbe. Ott van pl a Hooligans, ők is csak azután lettek sikeresek, miután a heavy metalról átnyargaltak ebbe a pop-rock világba.  A másik jó példa Pataki Attila és az Edda. Felháborítónak tartom, hogy Magyarország vezető rockzenekarának énekese sikeresebb szólóban, mulatóst énekelve, mint rockénekesként...

A másik nagy gond ma a zenei szintéren, hogy a mai generáció nem a kitartásáról és a korrektségéről híres. Sajnos sokan akarnak zenélni (zenekarosdit játszani), anélkül, hogy igazán érdekelné őket a zenélés. A legtöbben a fiatalok közül azért kezdenek el zenélni, mert az milyen menő és így jobban tudnak csajozni, de valójában, a lelkük mélyén nem szerelmesek a hangszerbe-zenébe (véleményem szerint). Több sráccal zenéltem már együtt, akik 8-10 évvel fiatalabbak nálam, és a "munkakapcsolat" azért ért véget minden esetben, mert a más értékrendből adódóan olyan véleménykülönbségek alakultak ki, amik a közös zenélés végét jelentették. Csak, hogy példát is írjak: folyton ment a sírás arról hogy milyen cuccot kéne venni és, hogy az milyen drága, de pénzt soha egyikük sem tett félre azért, hogy meg tudja venni az áhitott hangszert, persze piára és cigire mindig volt pénz. Vagy pl egy koncerten nem az volt a fontos, hogy jól játsszunk, hogy a produkció 100% legyen, hanem hogy jót igyunk a haverokkal, netán drogozzunk egyet. Sok ilyen példát tudnék még felsorolni, de jelenleg lusta vagyok hozzá...

Összegezve, a mai helyzet elég siralmas és sajnos úgy tűnik jobbra nem is nagyon lehet számítani. Hiába öl bele rengeteg időt-energiát-pénzt az ember, nagyon nagy szerencse és kitartás kell ahhoz, hogy "befusson". Így sokak számára (mint ahogy nekem is) marad a hobbi zenélés, az otthoni gyakorlás, videozás majd feltöltés a Youtube-ra. Mert ha manapság az ember össze is tud hozni egy csapatot (ami nagyon nehéz feladat) nincs túl sok lehetősége profi hangszereken zenélni, jó helyeken fellépni, hozzáértő emberekkel jó minőségű demo-t, lemezt készíteni. Pesze, ha csak nem gazdag és nem tudja ezeket zökkenőmentesen megfinanszírozni. Mert ma sok pénzzel szinte bármit el lehet érni...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Ordonnance Viagra KelPhit

(KelPhit, 2019.10.04 19:17)

Augmentin Amoxil <a href=http://cheapcial20mg.com>cialis canada</a> 40 Mg Levitra Pills On Line For Sale